> Hogyan lehet felismerni egy Indigót?


Az „Indigó gyerekek” megnevezés a létezők egy igen különleges csoportjának adott név, akik azt választották, hogy különleges küldetéssel vagy céllal inkarnálódnak a bolygóra. Az „Indigó gyermek” megnevezés az Indigók lélekszínére utal, ami egy Mester Lelket jelez, aki tanítóként vagy gyógyítóként szolgál. Minden Indigó gyermek vállalta a tanítás vagy gyógyítás küldetését valamilyen módon, gyakran csupán azáltal, hogy az, aki. 

Nem minden Indigónak van sötétkék aurája. Az "Indigó" kifejezés a lélek egy állapotára utal, nem pedig az aurának a színére, ami egy átlagos embernél napról napra változik a hangulatától és az érdeklődésétől függően. A tisztánlátók, akik képesek olvasni a lélek állapotokat, képesek lehetnek azonosítani az Indigókat. Ennek ellenére az Indigókat könnyen fel lehet ismerni érzékenységükről, kreativitásukról, spiritualitásukról és általános viselkedési mintáikról. Gyermekként úgy néznek ki, mint más gyermekek, bár gyakran szépek és átható a tekintetük. Mindig kimagaslóan intelligensek, és tele vannak kérdésekkel és igényekkel. Energikusak, aktívak és erős akaratuk van, valamint erőteljesen tisztában vannak önnön értékességükkel és fontosságukkal. Tudják, hogy különlegesek, és hogy azért vannak itt, hogy valami jelentőset vigyenek véghez. Jobb agyféltekés beállítottságúak, és általában a jobb agyféltekés tevékenységekhez vonzódnak, mint például a zenéhez, a művészetekhez, az íráshoz és a spiritualitáshoz. Szeretik a kristályokat, a reikit, a meditációt és a jógát. Nagyon szenvedélyesek, és igen hűek a barátaikhoz, akikből gyakran sok van nekik. Hisznek az őszinteség és a kommunikáció fontosságában a kapcsolatokban. Gyakran összezavarja őket az őszintétlenség, a manipuláció és az önző viselkedés egyéb formái, melyeket szüleik normálisnak tartanak. A pénzhez való hozzáállásuk az, hogy vagy elutasítják, mint valami szükségtelen dolgot, vagy nagyon is tisztában vannak a hatalmával, és törekszenek arra - gyakran sikeresen -, hogy bőséget teremtsenek maguknak. 

Az Indigók legjellemzőbb tulajdonsága gyakran a harag. Nem hagyják, hogy parancsolgassanak nekik hatalmi pozícióban levő személyek. Egy mély szinten, az Indigók nem ismerik és nem fogadják el a "tekintélyt". Tudják, hogy mind egyenlőek vagyunk, így felbőszítik azok, akik valamilyen hatalmi pozícióban vannak és diktatórikusan viselkednek, legyenek ezek a szüleik, a tanárok vagy a főnökeik. Ebben jelentkezik tanító szerepük fontossága - arra tanítanak minket, hogy vegyük birtokba saját hatalmunkat és tiszteljük önmagunkat azáltal, hogy nem adjuk át hatalmunkat annak, aki ezt követeli tőlünk. Továbbá arra tanítanak minket, hogy értékeljük spirituális és kreatív énünket, és ne helyezzünk akkora hangsúlyt a materiális sikerekre. Órákon át képesek szórakoztatni önmagukat és eljátszogatni saját világukban. Gyakran vannak képzeletbeli barátaik, és szeretik a tündéreket és a delfineket. A fiúknak általában nagyobb hajlamuk van a hiperaktivitásra és a bomlasztó magatartásra. Ennek valószínű kulturális okai vannak, mivel a társadalom a férfi dominanciát fejezi ki, így ezt a mintát gyakran nagyon korán elsajátítják. Az Indigók kivételes intelligenciája bosszantó lehet a szülők számára. Nem hagyják, hogy megmondják nekik, hogy mit tegyenek, hanem meg akarnak vitatni és tárgyalni minden utasítást. Amíg a szülők nem tanulják meg, hogy az Indigó gyermekük arra tanítja őket, hogy tiszteljék a gyermek választási jogát, és tartsák tiszteletben a döntését, addig minduntalan szembe fogják találni magukat hatalmi harcokkal és az akarat csatáival. Az Indigók kezelésének korrekt módja, hogy hajlandóak legyünk megtárgyalni, elmagyarázni a dolgokat, és választásokat kínálni nekik. Az ilyen jellegű utasítások, hogy "csináld, amit mondok", csak viszályt vagy közönyt fognak szülni. Az Indigók gyakran erősen idegenkednek az iskolától. Untatja őket a (számukra) lassú tempó, és az ismétlődő feladatok, amik szükségesek a tanárok szerint, akik nem értik az intelligenciájukat. Küzdenek a tekintélyelvűséggel és a beilleszkedéssel, ami nagyon nyomasztó lehet egy fiatal Indigó lélek számára, aki nem igazán érti a "mások feletti uralom" elvét, a dominancia és az engedelmesség fogalmait, amik oly jellemzőek földi társadalmainkra. Az iskolai problémák közé tartozik az ADD (figyelemzavaros rendellenesség)és az ADHD (hiperaktivitással társuló figyelemzavaros rendellenesség) is, amik az unalom és az ingerültség eredményei. A tanulási zavarok, mint például a diszlexia, gyakran az Indigók eltérő létezési és gondolkodási módjait tükrözik vissza.

> Indigógyerekek . . .


Az indigógyermekek harcos lelkűek, mivel kollektív céljuk az, hogy eltöröljék azokat a régi szemléletmódokat, amelyekből többé már nem lehet profitálni. Azért vannak itt a Földön, hogy megdöntsék azokat a kormányzati, oktatási és jogi rendszereket, amelyek nélkülöznek minden tisztességességet. Ahhoz, hogy ezt véghezvigyék, temperamentumosnak és elkötelezettnek kell lenniük. Azok a felnőttek, akik ellenállnak a változásoknak, és akik nagyra becsülik a fennálló rendet, félreérthetik az indigógyermekeket. Sokszor téves pszichiátriai diagnózist állítanak fel velük kapcsolatban, olyan címkékkel látják el őket, mint például: ADHD (hiperaktív gyermekek) vagy ADD (figyelemzavarral küszködő gyerekek). A sajnálatos ebben az, hogy amikor elkezdik őket kezelni, akkor elveszítik érzékenységüket, csodálatos spirituális képességeiket és harcos attitűdjüket. (Magával a témával Lee Carroll, Jan Tober és Doreen Virtue foglalkozik részletesen Indigógyerekek I.; II., illetve az Indigógyerekek nevelése című könyvében.) 

Az indigógyerekek egy „hosszú, éles kést hordoznak” magukkal, mellyel bármely integritást nélkülöző dolgot „lenyesnek”. Így a kristálygyerekek ezt a megtisztított nyomot követik majd egy biztonságosabb és egy sokkal biztosabb világba. 

Az indigógyerekek aurájában nagyon sok kék szín van. Ez a szín a homlokcsakra színe, mely a fej belsejében található, és a két szemöldök közötti energiacentrumnak felel meg. Ez a csakra felel a tisztánlátásért vagy azért a képességért, mely az energiát, a látomásokat vagy szellemeket érzékeli. Az indigógyerekek nagy része rendelkezik ezzel a képességgel. 

Amikor az indigó gyermekek a tévékészülék előtt ülnek, gyorstüzelő módon egyik adóról a másikra váltanak, azonnal tudva, vajon az adott program érdekli-e őket – egyetlen másodperc alatt „elkapják” a műsor lényegét. Ennek az azonnali ítélőképességnek az intuícióhoz van köze. A képesség, hogy gyorsan megragadják a helyzet lényegét – legyen szó akár egy új ismerősről, akár a tévéadó kiválasztásáról, akár az interneten való szörfölésről – az indigó gyermekek elméjének az intuícióval kapcsolatos magasabb rétegéből származik. Számos indigó gyerek az úgynevezett »holografikus módon« tanul.

Amikor valaki beszél hozzájuk, az indigó gyermekek »letapogatják« az adott személyt, és úgy fogják fel az információkat, akár egy éppen letöltődő számítógépes fájl tartalmát. Aztán pedig kénytelenek megvárni, míg az adott személy befejezi mondandóját arról az információról, amelyet ők egyébként már letöltöttek és feldolgoztak. Az indigó gyermekek elunják magukat, és nyughatatlanná válnak, amikor az iskolában a tanáraik olyan dolgokról tartanak előadásokat, melyeket ők már »letöltöttek« maguknak. Néha pedig egyszerűen csak tudják, hogy az adott témának semmi köze sincsen az Életfeladatukhoz vagy ahhoz, amilyen az élet akkor lesz itt a Földön, mire ők elérik a felnőtt kort… A gyermekek impulzivitása szintén kapcsolatban áll az intuícióval.

Az impulzivitás néha együtt jár azzal az érzéssel, hogy azonnal meg kell szereznünk egy bizonyos tárgyat. Ez a fajta reakció rendszerint egyfajta ürességérzetből ered, melyet az okoz, hogy az ember nincs tisztában az Életfeladataival, és kétségbeesetten próbál azonnal véget vetni az egzisztenciális fájdalomnak.
* * *
Érdemes lenne elgondolkodni, hogy a pénz és a szeretet ideáljai nem egy utcában laknak. Ezek a gyerekek viszont genetikailag kódolt szeretet küldetéssel érkeztek, tehát éppen az uralkodó hatalommal szemben állva, annak mindenhatóságát legyőzni érkeztek és érkeznek folyamatosan! Ezek után minden szülő eldöntheti, hogy a hiperaktív gyermekével beleül a homokozóba, sétál a szabadban, játszik vele, ami kiteljesíti gyermeke igényét. Amit követően képes visszavonultan fejlődni saját kis játékai közt, miközben elnézi ( a kisgyermekkorra amúgyis jellemző fantázia játékait), hogy játék közben beszélget valakivel, valakikkel, vagy nagyokat hallgat! Ha nem hagyjuk a maguk módján fejlődni, vagy ellenükre beavatkozunk, úgy visszavonhatatlan károkat okozunk számukra. Egy szülőnek sem kell megijedni mindezek hallatán, inkább legyen büszke, mert egy olyan kisgyermek szülője, aki kiválasztatott egy feladatra, aki mellett, ha támogatja, sok csodálatos élményben, tanulásban lesz része. Gyermeke jó helyen és jó időben van Önnél. Ő tagja egy új nemzedéknek, akik különböznek tőlünk, mert küldetésük a szeretet, az új világ felépítése. 


Önnek a feladata nem más, mint az Ő segítése, mert az indigó gyerekek hatalmas életfeladatot vállaltak, ők azok, akik határtalanságukkal világszerte tanítani, gyógyítani, alkotni fognak, megteremtve ezzel a küldetésük lényegét az egyetemes békét. Fejlődésükben nincsenek spirituálisan egyedül, mert genetikailag ismerik az igazságot, tiszta Isten hittel rendelkeznek! Önnek pedig ezt el kell fogadni, mert szeretet forrásuk az univerzum energiáiból táplálkozik. Ebből nem kell világnézeti kérdést csinálni, mert az indigó gyerekek ismerik az igazságot, és visszautasítanak mindenféle külső befolyásolást! Ezért hagyjuk haladni a saját fejlődési útján, tanítsuk, támogassuk Őket, s ne tudatosítsuk, ne terheljük Őket azzal, hogy Ő más mint sok társa. Legfőképp ne vigyük őket aurafotózásra, különböző "látókhoz", vagy "nagymesterekhez", bizonyítva kilétüket! Így a legtöbb rájuk leselkedő veszély elkerülhető! A szülőnek legfőbb dolga, hogy játsszon és foglalkozzon vele amennyit csak lehet, biztosítva ezzel a fejlődését! Ne kövesse el azt a hibát, hogy az indigókra jellemző jelekkel orvoshoz, vagy pszichológushoz vigye!

A gyógyszeres beavatkozás ezeknek a gyermekeknek a lelkében, visszavonhatatlan ,
 ill. végzetes károkat okoznak!

* * *
 Kezelésük egyszerű: 

Figyeljünk oda rájuk mindig, legfőképpen akkor, amikor fel akarják hívni magukra a figyelmet, és beszélgessünk velük nagyon sokat. Ha helytelenül viselkednek, nem a fenyítés a megoldás, hanem a rávilágítás arra, hogy miért nem jó az, amit tett, és a szükséges büntetés azért jár, hogy elgondolkodjon rajta, és tanuljon belőle. Az indigó gyerek ugyanis csak azt fogadja el, amit észérvekkel elmagyarázunk neki. Ha ezt nem tesszük, csak büntetünk, nagyon mélyre zárkóznak előlünk, és kivívjuk megvetésüket. A legfontosabb dolog velük kapcsolatban, hogy Ő játszhasson velünk és ne fordítva! Pl. ha homokozni visszük őket a játszótérre, akkor ne üljünk közben a padra olvasni az aktuális pletyka lapunkat, mert 3 évesen is szótlanul megvet bennünket és elzárkózik tőlünk, amit csak a pszichológus fog feloldani! Szülőt nem tekinti felnőttnek, hanem társként várja el, hogy mellé üljünk a homokozóba és együtt játszunk vele!

Az indigógyerek nem viseli el, ha bedobják a járókába és mese filmet nézetnek vele órákig! Ezzel Ő azt a következtetést vonja le, hogy egy szükségtelen rossz a családban, és társat választ magának (mondjuk egy babát ), akivel bizalmas lesz és itt kezdődik a szülőtől való elszakadása, elidegenedése. Sokat kell vele beszélgetni, (nem bírja a gügyögést, megmosolyog érte ) ezért már két éves korában képes egybefüggő gondolatokat közölni, felismerni összefüggőségeket! Ők nem inkább babák, hanem kicsi emberek, akik vendégségben vannak nálunk!

Táplálkozásuk : Táplálkozásuk sem szokványos. Nem tudnak sokat enni, mindig csak annyit, amennyi jól esik, és mindig azt, amire a szervezetüknek szüksége van. Májuk több alacsonyabb tápértékű ételt meg tud emészteni, mint szüleiknek, de sokan közülük a zöldségeket, gyümölcsöket szeretik, csakúgy, mint a húsokat és a halat. Fölösleges félelemmel fertőzni őket, ők jobban tudják, hogy mi a jó nekik. Ha segítjük útjukat, kevesebben lesznek közülük hajlamosak alkohol, drog vagy gyógyszer függőségre, és beteljesíthetik születésük célját, amit az átlagember és egyben az élővilág is megérdemel.

> A Csillagok Gyermekei . . .

A csillagok gyermekei azok a lények,akik a gondolat és a létezés magasabb iskoláiból jöttek a Földre.Ők a Vénusz,a Jupiter,a Plejádok,a Szíriusz,az Androméda és még sok másik égi birodalomból jönnek.Fő céljuk az,hogy előkészítsék az Új Kor,a Béke Millenniuma,az Arany Hajnal eljövetelét. Úgy jöttek el a Földre,hogy tudták,ők mások,és hogy NEM ÉRTENEK EGYET A JELENLEG MŰKÖDŐ"RENDSZERREL".Sokan kitartanak elveik mellett,mert úgy érzik,ÖSSZESZEDETTEN LEHET CSAK BÁRMIT IS MEGVÁLTOZTATNI A VILÁGON.Rendelkeznek a tudat,a telepátia,a kinetikus erő eszményi ajándékával is,és képesek meghallani a magasabb szintű őrzők tanítását,AKIK AZÉRT HOZTÁK EL ŐKET IDE,HOGY SEGÍTSENEK ABBAN,HOGY AZ ISTENI TERV MEGVALÓSULJON A FÖLDÖN. 

Sajnos a csillagok gyermekei közül páran olyan kihívásként élik meg a földi életet,hogy idegesek és fusztráltak lesznek,majd"kidobja"őket az ott kialakult kultúra.Ezek a csillaggyermekek segítségre és vezetésre szorulnak,hogy betölthessék egyedi lelki céljukat. 

ARRA KÉRÜNK,SEGÍTSÉTEK TUDATOSSÁGUK FEJLŐDÉSÉT GONDOSKODÓ SZERETETETEKKEL!

***
Az Indigók viselkedés jelei

Földünk szellemi evolúciója egy újabb, talán a legszebb szakaszához érkezett. Sőt! A dimenzióváltás bizonyítékai itt élnek közöttünk. Ők a közelmúltban született gyermekek, olyan indigókra jellemző auraszínekkel a testük körül, ami eddig nem volt sajátja az emberi fajnak. Sokuknak ezek a színek csak 24-27 éves korukra véglegesítődnek. Az örökké megújuló élet e gyermekek eddig példanélküli képességei által siet az emberi faj segítségére. Úgy tűnik gyermekeink éppen azoknak a problémáknak az orvoslása végett születtek, amelyek megoldására mi felnőttek már-már bevallottan képtelenek vagyunk.

Az érzékeny kis palántának, az ingerben gazdag környezet mellett, főleg szabadságra van szüksége. E nélkül kétségtelenül elhervad. 

Az indigó gyerekek nagyon különlegesek, különösen feltűnőek közülük a tinédzserek. Amikor velük beszélgetünk, mintha megannyi gyermek testbe szorult szórakozott professzorral lenne dolgunk. Fiatal esetlenségük keveredik az öregek legletisztultabb bölcsességével. 

Nem könnyű ma gyereknek lenni, különösen az indigó gyerekek helyzete nehéz, a rendkívüli érzékenységük és értelmük miatt . A lelkük annyira más értékrendet képvisel, mint a lassan átalakuló, múltba hulló jelen életfelfogás, hogy segítség nélkül nem találják meg sem helyüket, sem hiteles szerepüket. 

Mert mit mondhatnánk az oktatásról az indigógyerekek szemszögéből: változnia kell ahhoz, hogy sikeres lehessen náluk. A valóságról és az élet lényegéről egyáltalán nem beszélő rendszer jelenleg nem képez önálló gondolkodású, magáért felelősséget vállaló, eredeti gondolkodású fiatalokat. Teljességgel beletemetik a gyermekeket és a tanulóifjúságot a különböző tantárgyak tengerébe. Ám az ilyen leterhelés ellenére az életben emberként való helytálláshoz szükséges muníciót többnyire nélkülözniük kell.

Szerencsére az indigó gyerekek erre az alacsony színvonalú állami, értékelő iskola rendszerre megfelelő módon reagálnak. Az új nemzedék egyre kevésbé, vagy egyáltalán nem manipulálható. Bennük koncepcionálisan s egyben természetes kódolással van jelen Isten, az Univerzum és a természet törvényeinek ismerete. Spirituális önismerettel mentesítik magukat a hibás befolyásolástól. Ismerik az "igazságot", ezért tanítójukkal szinte felnőttként szállnak szembe, amikor logikátlanságot tapasztalnak, vagy követelnek tőlük. Lázadók, szemtelenül igazmondók, nem tűrik a megalkuvást. Kimutatott érzelmeikre retorzióval válaszoló tanítóikat nyíltan bírálják és megvetik. Ilyenkor felnőttként intézkedve, akár még iskola váltást is követelnek. Megoldásként nem fogadják el a felülről érkező megoldásokat, de partnerként mindig meggyőzhetők, ha logikusan elmagyarázzuk a megoldási képleteket. 

A családba: Tisztán, nyílt szívvel érkeztek, belső programjukban hordozzák a megoldó ideált. Tudatalattijuk tisztában van küldetésükkel, ezért értetlenül állnak az álnok és megalkuvó felnőtt parancsuralmi nevelési szokásai, eszközrendszerei előtt. Makacs ellenállóként láthatjuk őket, akik még a szüleikkel is szembeszállnak az igazságukért, ha nem találnak megértésre, akkor elmennek a szülővel történő lelki szakításig akár már 10 éves korban. Türelmet , egyenrangúságot igényelnek, mert nem tudnak mit kezdeni az Univerzum adta hatalmukkal gyerekként a felnőttekkel szemben. Mint kiválasztott küldöttek, megnyilatkozásukban arról tudósítanak minket, hogy pusztán a szellem elsőbbségének helyreállítása megoldja a világ minden baját, újra értelmet és célt ad az életnek. Ehhez azonban fel kell nevelnünk ezt az új generációt, akik annak ellenére, hogy átlátnak ezen a sötéten örvénylő rendszeren, mint gyermekek, mégiscsak kiszolgáltatottak a lényeglátó szülők és pedagógusok segítsége nélkül. Az ilyen szülők minden igyekezetükkel reményt szeretnének önteni tehetséges és kreatív gyermekükbe, de döbbenten tapasztalják, hogy az ellenség kezébe, a sokszor színvonaltalan, kérlelhetetlenül anyagelvű iskolarendszerbe kell illeszteniük őt.

Káros következmények:

Előbbiből adódik a kérdés. Hogyan reagál a különleges képességű, belső céllal és küldetéssel érkező indigó gyerek a képmutató vagy lélektelen nevelésre? Amerikai kutatók a következő megállapításokat tették: Sajnálatos módon a nevelés lélektelensége ezeknél az átlagon felül tehetséges gyermekeknél hiperaktivitást, krónikus és érthetetlen fáradtságot, depressziót, idegességet, izomfájdalmakat, magányosságot, gyermekkori betegségeket stb. okozhat. A belső idegi feszültség fokozódása miatt az immunrendszer annyira legyengül, hogy a gyermek egyre több betegség áldozatává válhat. Az egészségi tüneteken túl a pszichikai sérülések - amik rendkívüli érzékenységükkel vannak kapcsolatban - társadalmi devianciákban, minden határon és ésszerű viselkedési korláton túli agresszivitásban vagy számtalan esetben önpusztításban ( tinédzser és felnőtt korukban, túlzott szexualitás, alkoholizmus, kábítószer függőség stb.) és az öngyilkosságban nyilvánulnak meg. Legnagyobb veszélyben a ma huszonéves Indigók vannak, akik szembe találják magukat a határtalan kortárs cinizmussal, az értékrendek körüli bizonytalansággal, ami súlyos lelkiválságot okozhat

Nagy felelősség van a felnőtteken, mert az indigó gyerek ismeri a "fényt" és gondolkodás nélkül választja megoldásként az ahhoz való visszatérést, ha veszélyeztetve látja isteni küldetését.

Egyes tudósok, miközben sokirányú felmérést végeztek az indigó gyerekek körében, számos, szinte valamennyi gyerekre kiterjedő, lényeges megfigyelést tettek: Gyermekként, baba korban ismerik fel a szülő partnerségét, s már ebben a korban, tanítják szüleiket, s ha kell akkor hisztivel, daccal, kedveséggel! Ha a szülő nem fogadóképes, akkor gyerek 4-5 éves korára olyan intenzív figyelemfelkeltő és tiltakozó módszereket választ, amit sokan hiperaktívitásnak diagnosztizálnak! Végzetes hibaként, gyógyszeres kezeléssel kísérlik meg korrigálni a természetes folyamatot azok a pszichológusok, orvosok, akiknek a kezére játszák a szülők a gyermekeiket! Erre egyetlen gyógymód: a törődés, a játék, a gyerek központba engedése, az együtt homokozás, a gyermekkel való séta egy parkban, egy állatkertben, vagy magában a természetben! De a sport is helyre teszi ezt a látszólagos problémát. Fontos, hogy az ami a gyereknek természetes, az intenzív mozgás igényt, a szeretet tudatot nem szabad a gyerek előtt különlegesképességként beállítani! Legfontosabb viszont az, hogy a isten adta képességeit felfedezve a gyermekünknek, környezetünkbe publikálva ne helyezzük céltáblává! Főként ne használjuk őket, (eléggé el nem ítélhető módon eszközként,) cirkuszi atrakciókra az aura látás, a megérzés, vagy ráérzés területén! Ez azt jelentené, hogy Isten szándéka és engedélye nélkül szereznénk olyan információkat általuk, amelyek kiadásáért majd Ők maguk vállalják a felelősséget! Később tudatuk felébredésekor, emiatti bűntudatukban akár Istent személyesen megkövetve, elhagyják a földi életet! Erre egyre több példát találunk!

A kicsit is érettebb korban lévő indigók számára teljesen természetes Isten létezése. Nem azonosítják anyagi testükkel magukat, tehát tudják, hogy lelkek, Isteni küldöttek, s a bekódolt parancsokat, feladatokat végre kell hajtaniuk.

Vallási bigottságok nélküli gondolkodásuk természetes része, a lélekvándorlásról való tudatosság, a spirituális élet. Különös rokonszenv és vonzódás fűzi őket az élővilághoz, a természethez, s ha mentesülnek a családi erőszaktól, többnyire vegetáriánusok, s az állatokat az emberiség kistestvéreinek tartják. A kutatókban végül már csak egy kérdés fogalmazódott meg. Van-e elegendő áldozatkész, jelekből értő felnőtt, hogy ez az újfajta tudatosság átvészelje gyermek és kamaszkorát?